HIRDETÉS

Tóth S. Tibor
  • Férfi
  • Gyál
  • Magyarország
Megosztás a Facebook-on
  • Cikkek
  • Beszélgetések
  • Csoportok
  • Fotók (24)
  • Fotóalbumok
  • Videók
 

Tóth S. Tibor lapja

Profil infók

Foglalkozás:
kezdő modell (referenciaanyag nélkül)
Hely
Gyál
Publikus e-mail cím:
radiosfenegyerek@gmail.com
Telefonszám (publikus lesz!):
+36204515151
Weboldal/Portfólió/Adatlap:
http://https://www.facebook.com/pages/T%C3%B3th-S-Tibor-r%C3%A1di%C...
Magamról bővebben (szakmai tapasztalat, referenciák, stb.):
Köszönöm, hogy rá néztél profilomra!
Az Open Casting ügynökségnél már szerepeltem fotózáson
Milyen munkákat vállalsz?
Fotózás, statiszta szerep reklámban, filmben, főleg háborús filmben ahol sérülteket kell statisztálni.

Bemutatkozás

Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ... Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem.

1955.-ben a skorpió havában születtem. Szüleim boldog gyermekkort teremtettek, bár nem dúskáltak az anyagi javakban. Édesanyám pedagógus, Édesapám MÁV alkalmazott volt és ez azt hiszem mindent megmagyaráz: a "gazdagsággal" még köszönő viszonyba se voltunk. Igényeim kielégítették a könyvtárból kölcsönzött olvasmányok, még villanyvasútra sem tellett! Tanulmányaim befejeztével - gimnázium, mezőgazdasági szakiskola - követve Apám családja által megkezdett tradicót, jómagam is a MÁV kötelékébe léptem. Jött a szamárlétra, a vége felé közeledve 25 évesen vonatbaleset ért, minek a következménye gerincsérülés, kerekes szék. Az akkor még boldognak hitt családi életem is kudarcba fúlt: válás, a karrierem is derékba tört... Erre mondják KO, a box világába. Nem tudom mi adott erőt a födről felállni, talán a tizennégy év tatamiban eltöltött harcos élet! Ha mondhatjuk, a baleset választott el e sporttól, mert még talán ma is lejárnék edzésre, hisz' ebben nincs korhatár. Tudom versenyekre, olimpiára nem járnék, ám a fizikai erőnlétemen segítene. Szóval, felállni a padlóról és megmutatni, így is szép az élet! Leírhatatlan érzés 25 évesen kimondani azt, hogy foglalkozása: rokkantnyugdíjas! Összeszedtem minden barátom, (mert Ők mellettem maradtak) és keresni valami értelmes elfoglaltságot, hogy ne a sebeim nyalogassam a négy fal között és sajnáljam magam. Mivel a MÁV-nál forgalmi szolgálattevő voltam és a kommunikációs készségemmel se volt probléma, pláne az emberismerettel, így diszpécser munkát kaptam. Az élet fintora, a cég ahol alkalmaztak elköltözött így új munkahelyet kellett keresnem. Nem álltak sorba értem munkaadók, lépcső, keskeny ajtó, meghát miként tudsz így helyt állni, volt a kifogás. Sűrűn jöttem-mentem a városban, míg nem megtalált egy taxi társaság vezetője, és "Te úgyis ráérsz!" jelszóval ismét a telefon mellett és mikrofon mögött találtam magam. Arról már ne is beszéljünk, ilyen jófej srácok között röpült az idő és csak az jelezte, hogy vége a "bulinak", amikor megjött a leváltó. Jól éreztem magam a csapatban és ilyen társasághoz tartozni, akik a szemembe néztek és nem a tolókocsimra! Rengeteget olvastam és arra az elhatározásra jutottam, tovább képzem magam. Külsős munkatársként már a Humanitás újságnak írogattam, a gödöllői Agrár Tudományi Egyetem "Mezőgazdasági Mérnök" hasábjain megjelentek publikációim, így jelentkeztem a JATE Szabad Egyetem újságírói kurzusára. A gazdasági helyzet egyre romlott, így a taxis kollegák már nem tudták honorálni munkám, így tovább kellett álljak. Hiába kaptam bizonyítványt arról, hogy tudok újságot írni, egyik rangos újság sem foglalkoztatott, úgynevezett keresztapa hiányába. Írogattam én cikkeket, ám sokszor többe került a leves, mint a hús, hisz' míg utána jártam egy riportnak az benzinbe került, a tiszteletdíj meg nem fedezte. Mi más teendő, ismét munkahely keresés... Tapasztalt versenyzőként a hirdetésekre való jelentkezéskor, mélyen elhallgattam, hogy mozgáskorlátozott vagyok. Találtam is a számomra inponáló állást, üzletkötő egy TSZ Élelmiszer Feldolgozójában. A hidegzuhany akkor érte a telepvezetőt, amikor bekerekeztem az irodájába. Már jó előre felmértem az építészeti adottságokat, így ez nem lehet kifogás. Éreztem a zavartságot, így átvettem a beszélgetés fonalát, oldván a feszültséget. A referenciáim megfeleltek, saját gépkocsival rendelkeztem és az üzleti vénám se utolsó. Aláírtuk a próbaidős szerződést, majd három hónap múlva elválnak útjaink. Tudtam nem akar megsérteni és csak azért nem keres kifogást, így alkalmazásba kerültem. Két évig becsülettel hoztam a szerződéseket, kötöttem a kedvezőbbnél-kedvezőbb üzletet és büszkén mondom meg voltak velem elégedve! Ha olvasóim környzetében él agilis mozgáskorlátozott, az tudja, a Rákosi rendszer példaképei lehettünk volna, mivel bizonyítási akarásunkkal képesek vagyunk 130%-ot is teljesíteni. Nem volt nekem semmi gondom a munkával, de ráébredtem, miért a TSZ vagyonát gazdagítsam, mikor kereskedhetek én saját zsebre! Jött az isteni szikra: 3+2 akkor volt csúcson a Csipkés Kombinéjával, kultúrcikk kereskedő lettem és jártam a piacokat, vásárokat, búcsúkat. Azon felül, hogy kezdett helyreállni az egzisztenciám, ismét egy olyan dolgot csinálhattam, ami a hobbim is. Jól ment a 'bolt' és már kegytárgy kereskedésbe is belefogtam a búcsúba járó mamikák kedvéért. Azután a gyerekek kedvébe is szerettem volna járni, így bazárárura is bővítettem a kínálatot, majd divatba jött a bizsu, amit két piac, vagy búcsú között én gyártottam. Gyarapodott a megtakarított pénzem és megunva a téli fagyoskodást, a nyári kánikulát, váltottam és belefogtam a videofilm kölcsönzésébe. Még szegény Fenyő János által létrehozott VICO-val kötöttem szerződést, és nekem mivel személyes ismerősöm volt, fájdalmasabb az elvesztése. Még kezdetben a Bajcsy Zsilinszki úti üvegpalotában volt az iroda és már tervbe volt véve a VICO birodalom megépítése, és amikor rákérdeztem: "János, én miként tudok oda majd bejutni a sok lépcsőn?", a maga higgadságával mondta, hogy neked építünk rampát! Poénra vettem, hiszen én voltam az egyetlen mozgássérült vevője... Rendes ember volt, a rampa ma is ott áll! '97. a feketeév az életemben, jöttek gombaszám a műholdas csatornák és napról-napra esett vissza a forgalmam, be kellett zárnom az "aranybányát"! Előre látó ember vagyok, így mielőtt veszteséges lett volna a vállalkozásom:inkább kiszálltam! Ismét alkalmazotti viszonyba kerültem és ez nem könnyű, amikor hosszú éveken keresztül a maga ura volt az ember. Hungária Biztosító, Szerencsejáték Rt, Sconto Bútor követte a munkahelyeim sorát, míg nem a Civil Kht-nál kötöttem ki, ahol kemény öt évet húztam le. Nem igazán éreztem itt jól magam, ám dolgozni kellett és fog vicsorgatva éltem a dolgos óráim. Egy napon a cég szervezett a dolgozóknak egy Juniálist, ahol riportot készített velem a vecsési William's TV tulajdonosa Kortye Vilmos. Mivel a Mozgássérült Egyesület vezetőségi tagja vagyok, a Kht Üzemi tanácsában is ténykedtem és a Rehabilitációs Bizottság is adott elfoglaltságot, így érdekes interjúalany voltam. További beszélgetések során fény derült mi mindennel foglalkoztam, így ismét pálya módosítás történt. A plusz 29 Magazin keretén belül kaptam lehetőséget egy rehabilitációs műsor szerkesztésére, Egymásért címmel. Most úgy érzem megvalósult legmerészebb álmom. A társadalmi elfoglaltságaim mellett a Gördülő Tánccsoport menedzsere vagyok és ha még így is engedi energiám, fel is lépek a csapattal.www.gordulotanc.hu Teszem a dolgom minden olyan ügy érdekében, ami a sorstársaimon és más rászoruló emberen segít! Teljesen nem mondom, hogy szélmalom harcot folytatok, ám néha így van! Naív vagyok talán? Apám úgy tanított, "mindig úgy cselekedj másokkal, mint magaddal tennéd"! Próbálom is, de hatalmasat fordult a világ és bármi 'jócselekedet' is ötlik ki belőlem, kőkemény falakba ütközöm... Részt vállaltam egy beteg kislány adomány gyűjtésében és, hogy ne érezzék az emberek, hogy csak adnak, ezért kapnak egy matricát. Szélhámosok ellenszolgáltatás helyett is hatalmas pénzeket szednek össze, nekünk még így sem akar az összeg begyűlni, amit az adományozra kellene átadni a családnak! Elgondolkodom, hogy a terv szerint, miként támogatjuk a többi rászorulót, ha már a kezdet ilyen nyögve nyelősen megy! Nem akarom én bántani a hajléktalant, - bár a legjobban az egyén tehet róla - de azok nemcsak a napi pia adagot gyűjtik be: van amikor 3-5000- Ft bevételre is szert tesznek. Kis matematikával, 30 jószándékú ember ennyi pénzt forgalmazna a matricánkkal, már meg is lenne a PÉNZ!

Tóth S. Tibor fotói

  • Adjon hozzá fotókat
  • Az összes megtekintése

Üzenőfal

A megjegyzések hozzáfűzéséhez tagja kell hogy legyen a MODELLONLINE –nak.

Csatlakozzon a MODELLONLINE hálózathoz

  • Még nincsenek megjegyzések!
 
 
 

© 2020   modellonline.hu   Működteti:

Profilkártyák  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek